PETŐFI SANYI

Költő vagyok, a magyar irodalom és az 1848-as forradalom egyik legnagyobb alakjának tartanak. Rövid életem során csaknem ezer versem születik, büszke szerzője vagyok a János Vitéznek és a Nemzeti dalnak és természetesen az Anyám tyúkja is az én művem, sok más ismert költemény mellett. 1849-ben, huszonhat évesen a segesvári csatában életemet áldozom a magyar nemzet szabadságáért.

Ezt nézd!

Nézd meg a rövid filmeket, amelyekből megtudhatod: már gyerekként is tudom, hogy nagy dolgokat viszek véghez!

Életutam

(1823 - 1849)

Születésnapom

1823-ban, január 1-jén Kiskőrösön indul életem, Petrovics Sándor néven.
Tanulóéveim

Ötévesen kerülök iskolába. Imádok tanulni, különösen a szépírásban és a rajzban jeleskedem. Diákéveimet kilenc különböző iskolában töltöm. Tizenévesen beleszeretek a színészetbe, úgy érzem, életem értelme a színpad lesz.
Mérföldkövek

1838 őszétől a selmeci gimnáziumban tanulok, néhány hónappal később Pesten próbálok szerencsét, a színház világában. Makacs vagyok és elszánt, de a zsebem üres, ezért gyalog megyek Pestre. Mivel azt mondják, színésznek csapnivaló vagyok, jobb híján kisegítő feladatokat vállalok a Nemzeti Színházban. Közben néhány hónapig önkéntes katonának állok, de megbetegszem, ezért elbocsátanak. Pápán tanulok tovább. Itt ismerkedem meg Jókai Mórral, akivel szívbéli barátságot kötünk. Nem sokra rá Debrecenben felvesznek segédszínésznek, majd 1842-ben megjelenik első versem, A borozó, és a siker láttán hamarosan eldöntöm: költő leszek, ez az én hivatásom. A forradalom költője vagyok, életemet áldozom a szabadságharcért, ezért nemzeti hősként tisztelnek.
Házasságom

1847-ben feleségül veszem imádott Szendrey Júliámat. Kisfiunk, Zoltán 1848-ban születik.
Hagyatékom

Verseim új hangon szólítanak meg mindenkit, nem csak az értelmiségnek írok, így nekem köszönhető, hogy a népköltészet méltó helyet kapott a magyar irodalomban.