ZICHY TONY

Nagyon szeretem a hazámat és a magyar nyelvet. El is határozom, hogy divatba hozok mindent, ami magyar. Későbbi fèrjemmel, Batthyány Lajossal egy pozsonyi bálon találkozom, és hamar egymásba szeretünk. Segítem őt a politikában, és tanítom magyarul is, hiszen ő főleg németül beszél, ahogy sokan mások is. Jótékonyságom és hazaszeretetem miatt, és férjemnek is köszönhetően, az újságok „a legtiszteltebb honleány”-ként írnak rólam. Férjem
igaztalan kivégzését életem végéig gyászolom, és búcsúlevelét mindig magamnál tartom. Rettentően hiányzik, és csak a szegények, árvák és gyermekeim segítése okoz nekem némi örömet.

Ezt nézd!

Nézd meg a rövid filmeket, amelyekből megtudhatod: már gyerekként is tudom, hogy nagy dolgokat viszek véghez!

Életutam

(1816 - 1888)

Születésnapom

Pozsonyban születtem főúri családban, keresztlevelemben a Mária Antónia Erzsébet Valdburga nevek olvashatók.
Tanulóéveim

Szüleim kiváló neveltetésben részesítenek. Segítőkészségre, mély vallásosságra és nemzeti elkötelezettségre tanítanak. Kilenc évesen elveszítem drága édesanyámat, végrendeletében írt mondata egész életem vezérfonala: „a kötelesség teljesítésében talál az ember igaz megelégedést”.
Mérföldkövek

Házasságom után a családdal a legtöbb időt Ikervárott töltjük. Gyakran és szívesen időznek itt vendégeink. Otthonunk a társasági élet és az ellenzéki törekvések fontos színtere. A bécsi udvar nem is nézi jó szemmel tevékenységünket. Férjemet fogságra vetik, majd igazságtalanul kivégzik. Egy ideig száműzetésben élek, távol szeretett hazámtól. Rendszeresen látogatnak a magyar emigráció vezéralakjai, és segítem az elszegényedett bujdosókat. Végül 1856 elején hazaköltözünk, mert azt szeretném, hogy gyermekeim itthon házasodjanak meg. Dákán vásárolok egy kisebb kastélyt, ahol a politikai élet vezető személyiségei is tiszteletüket teszik. 1870-ben férjemet végre megkaphatja a neki járó méltó temetést, de életem végéig viselem a fekete gyászruhát, leveleimet pedig így írom alá: Gróf Batthyány Lajos özvegye, emlékeztetve a nemzetet a múltra. Hátralévő éveimben visszavonultan éltem, gyermekeimmel, unokáimmal törődtem a szegények és a rászorulók támogatása mellett.
Házasságom

18 évesen feleségül megyek Batthány Lajos grófhoz. Szerelmünkből öt gyermekünk született, de csak hárman élték meg a felnőtt kort: Emília, Ilona és Elemér. Családi kötelességeim ellátása mellett férjem politikai segítőtársa lettem, lelkes képviselője az ellenzéki elveknek.
Hagyatékom

Felhívom a figyelmet a magyarság értékeire. Családunkban magyarul beszéltünk. Pedig a főnemesek, különösen a nők, még leginkább németül vagy franciául társalognak, itthon készült magyaros ruhákat hordok, a bálokra pedig magyar zenészeket hívok. Férjem igaztalan kivégzése után mások megsegítésének szentelem az életem, és megalapítom a Magyar Gazdasszonyok Egyesületét.